Szent István Filharmonikusok

Az ókori görögök szerint a tánc az isteni erő megnyilvánulása, amely az élet örömeinek és szenvedéseinek elviselésére tanít. Beethoven 1812-ben befejezett 7. szimfóniája ennek az életörömnek az egyik legnagyobb zenei megfogalmazása: a ritmus és a táncos lendület kapcsolja össze a mű tételeit, a gyászinduló méltóságától a zárótétel eksztatikus örömmámoráig. A Marosszéki táncokban Kodály az Erdélyben gyűjtött népdalokat és táncdallamokat dolgozta fel művészi formában, lassú és lendületes táncrészek váltják egymást, amelyeket a visszatérő, verbunkos jellegű téma kapcsol össze. A zene a régi Erdély közösségi világát idézi meg, ahol a tánc és a zene az összetartozást fejezte ki. Kodály számára a népzene a magyar kultúra élő, ősi forrása volt. Liszt Les préludes című szimfonikus költeménye az emberi élet állomásait – szerelmet, harmóniát, küzdelmet és diadalt – jeleníti meg egymásba alakuló zenei képekben. A visszatérő főtéma az élet egységét és felemelő erejét hirdeti.