Kovács Gergely zongorakoncertje

„B-moll. Egy különc, aki többnyire az éjszaka köntösébe burkolózik. Kissé mogorva, és csak legritkább esetekben mutat barátságos arcot. Isten és a világ elleni gúnyolódás, elégedetlenség önmagával és mindennel szemben; öngyilkosságra való készülődés – mindez visszhangzik ebben a hangnemben.” Így fogalmazott Christian Friedrich Daniel Schubart, költő és neves zeneesztéta 1785-ben. Valóban, a hangnemek közül ezt tartják a legsötétebbnek, legtragikusabbnak, nem hiába választotta Chopin is második szonátájának „Gyászinduló” tételéhez. Kovács Gergely koncertjének három műsorszáma között is ez a kapcsolódási pont. Chopin művei különösen drámai hangvételűek, míg Rahmanyinov szonátája egyenesen a pokol kapujából indul, és még mélyebbre ereszkedik. Talán ez Rahmanyinov legerőteljesebben saját nyelvén megalkotott kompozíciója, amelynek 1913-as első verziója még kompromisszumoktól mentes, szemben az 1931-es későbbi átdolgozással. Mindezeket Kovács Gergely előadásában hallhatjuk, aki a mai harmincas generáció egyik kiemelkedő zongoristája, elsősorban a romantikus koncertrepertoár képviselője.